Néma Hangjegyek: Szavak helyett

Gőzöm sincs, mennyi lehet az idő, egy biztos, a nap már felfelé, és nem lefelé halad, napok óta nem aludtam, húzom az igát, megfigyelek, lapítok, sunnyogok, kissé elveszítettem a fonalat magam körül. Szemrésemen, már amennyit még nyitva vagyok képes hagyni, próbálok beevickélni a fürdőbe, hallom a tompa szuszogást, ahogy a kabátom levetődik az akasztóról, de nem érdekel, valamikor megadhatta magát a varrás, és elhagyta a kis textildarabot, melyen eddig csüngött, de ennek a valamikori, fekete szövetkabátnak, már oly mindegy, mamár inkább szürke, vagy fakó, de semmiképp nem fekete. Eldöntöttem, már amennyire erre most képes vagyok, hogy ma nem megyek, szükségem van az alvásra.

Elvonszoltam lagymatag, fáradt testemet a zuhanyig, majd magamra eresztettem a forró vizet. Miközben a bőröm hálásan itta be azt, próbáltam a fejem kitisztítani. Amióta elváltunk, nem tudok róla semmit, úgy képzeltem, fel tudom néha hívni, hogy megtudakoljam, jól van-e, de ez az állandó figyelés, nem engedi, úgy hittem, jobban bírom majd a hajtást, de tévedtem. A testemmel együtt az elmém is harcol már ellenem, és követeli a kikapcsoló üzemmódot.

Mikor az ágyra vetődtem, még mindig vele voltam gondolatban, csukott szememmel láttam őt, ahogy édesen alszik, vagy épp, ilyentájt ébred, kimegy a konyhába, elkészíti a pirítóst, s ha épp úgy véli, nekem is hoz belőle, természetesen teával. Hiányzik, sose gondoltam, hogy ennyire fura lesz nélküle. Üres, még akkor is, ha a felém irányított hang, így is ugyan annyi, mint egyébként, de a jelenléte, a figyelme, az, ami üressé tesz, hiányzik, hogy szóljak valakihez, hogy meséljek, hogy zenéljek neki. Így még a gitáromhoz sincs kedvem.

Bár alig élek, mégis elővakarom a telefonom a szekrényből, 7 óra van, akkor bőven fenn lehetnek. Feltárcsázom a számot, s próbálok nem hulla kóma hangon diskurálni majd.

- Igen, tessék.

- Lucius, te vagy?

- Ben, de örülök, hogy hívtál, azt hittem van valami bajod, épp terveztem, hogy este mostmár mindenképp megkereslek megint. Nem voltál elérhető, jól vagy?

- Öhm, persze, semmi baj, csak el voltam havazva, a telóm meg kikapcsolva a fiók mélyén rekedt.

- Három hétig?

- Annyi??

- Igen. Biztos jól vagy?

- Aham.

- Mond, mikor ettél utoljára? Alvás?

- Nem érdekes.

- Ben, ne tedd ezt!!!

- Dominick jól van?

- Persze, a minap voltam náluk, miért kérded?

- Tudni akartam, hogy jól érzi magát.

- Vele se…? Hülye kérdés.. Figyelj, hétvégén nálam lesznek a srácok, elviszem őket múzeumba meg vidámparkba, este beszélhetnél velük, ha gondolod.

- Majd meglátom.

- Ben, nem akarok kioktató lenni, de pihenj le, nagyon fáradtnak tűnsz.

- Megfogadom. Akkor majd este.

- Oké, szia.

- Szia. – nyomtam le a kis pityegőt, majd ki is kapcsoltam.

Hat órányi jótékony alvás után, magamba eszközöltem némi meleg élelmet, majd leültem a laptopom elé, hogy végigböngésszem, az elhanyagolt hírhalmot.

Fura pislákoló ablak jött fel jobbról, jaaaa msn.. fúú, elfelejtettem lenyomni, kia…

~Aki üzenete:

Szia Ben! Itt vagy?